Kedves 2020!

Nagyon nehéz neked levelet írni, mert annyi mindent vettél el, és annyi mindent adtál, hogy nem lehet heves érzelmek nélkül beszélni hozzád, rólad. Szerettelek, gyűlöltelek, sírtam és nevettem miattad, aggódtam és megnyugodtam. Annyi minden voltál, hogy nehéz szavakba önteni. Mindenki nagy reményekkel várt téged, vidáman koccintottunk rád szilveszterkor. Hiszen ami 20 és 20, az csak jó lehet. Hát, ekkorát ritkán tévedtünk.

Januárban még csak messziről hallottuk, hogy hoztál valami új vírust Kínában, ami elég súlyos helyzetet okozott. Más társad is tett már ilyet, szóval annyira nem aggódtunk ezen. Aztán az általad hozott vírus egyre közelebb került, mígnem egyszer csak itt volt velünk, köztünk, némán és láthatatlanul megbénítva mindent, az egész világot. Elvetted tőlem az iskolát, a személyes kapcsolatokat, a munkáimat, a közönséggel való találkozást, az előadásokat, az utazást. Egy szóval, egy pillanat alatt elvetted a szabadságomat. Tőlem, aki mindig pörög, aki mindig megy, aki mindig jelen van, elementáris erővel azt vártad el tőlem, hogy maradjak otthon. És én így is tettem. Rab lettem a saját lakásomban. Legalábbis úgy éreztem… Akkor és ott azt gondoltam, hogy téged nem lehet túlélni. És sajnos sokan nem is éltek túl. Fájdalom és szenvedés jött veled a világba, egy olyan, amit eddig még nem tapasztaltunk.

Viszont jót is adtál ezzel. Tudom, furcsa lehet neked, hogy egy ilyen tragédia lehet jó is. Igen, lehet. Csak meg kell látni, meg kell élni. Felértékelődtek az emberi kapcsolatok, a szabadság, a hősies küzdelmet végző emberek, az idősek és gyerekek. Minden, ami fontos, most még fontosabb lett, mert te megmutattad, hogy el is veheted tőlünk, egy pillanat alatt. Olyan jó lenne, ha az emléked megmaradna a szívünkben úgy, hogy tudjunk tanulni ebből az egészből, amit okoztál. Mert azért ugye azt tudod, hogy jó nagy galibát okoztál, igaz? Elérted, hogy tuti benne leszel a történelemkönyvben, és minden ma élő ember élettörténetében. Sokszor fognak emlegetni téged, hogy emlékszel, amikor 2020-ban világjárvány volt? Nagymamák és nagypapák fogják majd mesélni az unokáiknak, hogy karanténban voltak hetekig, hogy az egyik legfurcsább és legszürreálisabb érettségit élték meg.

A te neved, ha akartad, ha nem, összeforrott a COVID 19-cel. Látod, még ez sem 20 lett. Mégis te jutsz mindenkinek majd róla eszedbe. 2019 meg főhet a levében, hogy ő indította el a lavinát, de téged tett naggyá. Mondjuk azért ez kétes dicsőség…

Mégis köszönöm, hogy voltál. Lehetne téged tagadni, de minek is? Minek tagadjuk le, hogy voltál, hogy milyen voltál. Sok mindenre tanítottál meg, amiért hálás vagyok neked. Ennyit egy év miatt nem gondolkodtam, ennyit még egy év miatt sem kellett változtatnom az életemen. Legyen ez jó, vagy rossz, ez van…

Az emlékeimben biztos, hogy ott maradsz örökre. Akárhogy is, rád emlékezni fogok.

Azért kérlek, szólj az utódnak, 2021-nek, hogy te már mindent megtettél, amit lehetett, ő legyen más, legyen szabadabb, legyen vidámabb.

Mert miattad, kedves 2020, most még több tervünk van 2021-re. Csak mondom…

Baráti öleléssel,

Jocó

Jocó további írásaiért keresd fel a közösségi oldalát ITT!